ÚJ BLOG

Szeretném a figyelmetekbe ajánlani két új blogomat.:)
http://blacksunchildren.blogspot.com/
http://thefullmoonlightsaga.blogspot.com/

Szünet!

A blog szünetel!Szeptember elsejétől újra írógatunk nektek:)
Mindenkinek jó nyaralást!

Új blog

Sziasztok. Amint látjátok nyitottam egy új blogot (Waneeey). 
Ha nem nagy kérés, akkor nézzetek be, és mondjatok véleményt.:)
köszi.
http://robstenloveisagame.blogspot.com/

Evermore 3.fejezet

Sziasztok!Meghoztam a következő fejezet-et. Végre valahára:/Sajnálom, Waneeey és én (Chinty) teljesen elfeledkeztünk erről a blogról. Szóval ezer+1 bocsánat minden kedves olvasonknak és névtelen-nek. Mostantól sokkal tönször lesz Friss. Megigérhetem.Nincs komi határ de szeretnénk ha legalább 5-öt kapnánk! Amúgy köszönjük a 27 rendszeres olvasot. Nagyon hálásak vagyunk! Ha tudnátok mennyire:) Most pedig jó olvasást!

3.fejezet Remember Me

(Bella szemszöge)

Edward aranybarna szemeivel találtam szembe magam amikor a hang irányába fordultam. Kedvesen rá mosolyogtam majd elpirultam féloldalas mosolyától.

-Köszönöm!-suttogtam lesütött szemekkel.

-Bár az igazat megvallva nem ismerem ezt az előadot, vagy talán te magad találtad ki?-kérdezte kedvesen közeleb merészkedve hozzám.

-Nem!-mondtam.-Biztos nem ismered az előadót, itt Volterrában is csak egy személy ismeri.

-Valóban?-kérdezte kedvesen.-Azért tegyél próbára kedves, Bella.- a kedvesre csak még vörösebb lettem mint kellet volna de válaszoltam.

-Az egyik kedvencemet énekeltem!-mondtam.-Pinktől a Sober-t.

-Igazad volt!-mondta rám kacsintva.-Tényleg nem ismerem.

-Gondolom te a régi énekesekért vagy oda!-sóhajtottam amikor eszembe jutott Michael Jakson apa egyik nagy kedvence. Az édes anyám Lady Gagáért van oda, szinte ő is még az én koromba született, apa már lassan 3005 éves, és még nem vettem semmi ajándékot.-jutott eszembe.

-Nem  igazán az énekesekért!-mondta.-Inkább a zongora művészekért, vagy is a műveikért. Nem tudom kifejezni, de egyszerűen megnyugvást érzek miközben hallgatom...-arckifejezése kissé megváltozott témától eltérően folytatta.-Emlékszel rám, Bella?-kérdezte.

-Ezt meg hogy érted?-kérdeztem a falnak paszirozva testem amikor rettentő közel jött hozzám. Kezeit lágyan az állam alá csúsztatta majd megemelte majd mélyen a szemebe nézett.Közelsége egyrészt megrémisztett, mást rész észveszejtűl megterített vággyal.-Nem értelek!

-Ezek szerint nem!-sóhajtotta.-Pedig én igazán emlékszem rád!-suttogta.-10 éven keresztül éltél a gondolataim között, nem tudom miért. És amikor meg láttalak.Már egy tinédzser bőrébe bújva szét vetet a fájdalom hogy talán egy 5 éven belül megöregszel és meghalsz!

-Ezt sajnos magam is tudom!-leheltem. Megállíthatatlan növekedésem egyszerűen képtelen dolog. Apa és anya tekintete mindent elárul.Azt hogy mennyire fáj nekik mindez. És ugyanezt a csillogást véltek kivenni Edward aranybarna tekintetéből is.-Emlékszem rád!-rebegtem végül. Amikor megszülettem az ő csodálatos arca lebegett előttem legelőször, és eddig azt hittem ez az arc egy csodálatos álom. De nem lehetett álom, mert ha az az volt ekkor ez is csupán egy csodálatos álom.-Azt hittem csupán álmodom, azt hittem csupán az álmaimban szeretlek!-vallottam be eltűnődve.-Azt hittem te csak egy álombeli szerelem vagy amit minden éjszaka újra és- újra élek. azt hiszem életemben először azt hiszem ez az egész....az öregedés valahogy megállítható!

-Ha van rá mód, hogy örökké élhess én mindent megteszek!-mondta őszintén.-Miközben azért küzdök hogy kiüzzük a Románokat a földetekről keresem a módját hogy élhetsz tökéletes életet, Bella.

-Mégis miért?-kérdeztem váratlanul.

-Mert fontos vagy nekem!-lehelte bársonyos hangon.

-Ez talán elég lenne?-kérdeztem tovább.

-Ahogy te mondtad:Az álmaidban én voltam az akire vágytál az álombeli szerelem!-idézte szavaim értelmét.-Te mind ezt a gondolataimban jelentetted, kedves Bella.

(Edward szemszöge)

Minden áron rá akartam jönni arra mi is történik Bellával. Nem hinném hogy szerelmes vagyok, vagyis de. Vagyis igen. Első látásra beleszerettem, még akkor amikor kisg volt. ragyogó arcocskájába, pihe puha bőrébe.Arányos testébe...amit épp most néztem meg igazán közelről.

-Most mennem kell!-nyögtem vágyakozva.Elengedtem tűz forró állát majd elindultam kifelé-nem épp emberi tempóba- Bella szívverése megkétszereződött ahogy kiértem az ajtón, de lépteinek halk suhanását halva megfordultam és ismét vele találtam szembe magam.

-Mégis miért mész el?-kérdezte zaklatottan.-A romantikus filmekben a fiú midig itt csókolja meg a lány-t, mármint az előző testhelyzetünkbe.De te...

-Azt akarod hogy megcsókoljalak?-kérdeztem.Ő csak állt egy mit sem sejtő arckifejéssel ,szemei szinte hívogatóak voltak. Megindultam felé, kissé sietve majd megálltam előtte.Jobb kezemet a derekára helyeztem, míg a másikat meleg alá.Szemei csukva voltak amikor közel hajoltam hozzá hogy megcsókoljam. Meleg teste az enyémhezpréselödött ezzel felszántva minden eddig nem érzett pontomat. Ajkaink lányan egyesültem végül.Apró kezei felkeuztak az arcomra, és meleg cirogatásba kezdtek, mig a másik a polómat markolta görcsösen. Kiváncsi voltam milye filmeket is nézhet. Ha azokban már az első...második találkozás után csókot lopnak egymástól...Bár én  idős vagyok, és talán azért gondolkodok kiss másképp.Dacosan próbált közelebb jönni hozzám, pedig szinte már testünk eggyé olvadt. Nem zavartattam magam amikor izlelgtni kezdtem meleg édes anykait, vagy amikor ajkai már szinte az álát csókolta. Egyszerűen érzni akartam pihe-puha bőrének minden négyszetcentijét. Hihetetlen szükségletet éreztem rá. Hihetetlen érzések irányitottak.-Megigérem, halodd?Megigérem hogy rájövők hogy álhat le a nővekedésed!És akkor én leszek a legboldogabb.

-Edward.-susogta.

-Most mennem kell!-mondtam.Egyszerűen minden perc számitott, és amikor elhuzodtam tőle észre vettem a külöbséget.16 évesnek kinéző arcocskája egyre nőisebb volt, szép alakja egyszerűen tökéletsebb let.-Szia!-rebegtem majd kisliszoltam az épületból.Most nem követet.De nem is kellet...

Volterra falain kivül, teljesen hideg volt bár az én kemény hideg bőröm csak annyit érzet hogy eltünta meleg forróság mi Bella bőréből jött.

-Szeretlek, Bella!-susogtam magam elé.Pont ezért mindent meg kell tennem hogy tökéletes biztonságba  tudjam őt.

Evermore 2.fejezet

Sziasztok. Waneeey vagyok.:) Meghoztam a kövi fejezetet. Nem lett valami sok, bocsi.;)

(Bella szemszöge)

Olyan aranyos, dallamos, derűs, és legfőképpen szeretetre méltó nevetése van. Teljesen megbódított. A húga elhallgatott, mire ismét nekünk szentelték figyelmüket.

-         Szóval segítséget kértek tőlünk? – kérdezte Carlisle.

-         Igen, sajnos ismét problémák vannak a románokkal.  – sóhajtott fel Aro.

-         Szóval a segítségetekre lenne szükségünk. – mondta apa

-         Tudjuk, hogy rátok számíthatunk. – fejezte be Marcus.

-         Ez természetes. – mosolygott Carlisle. Alice oldalba bökte Edwardot, majd valamit nagyon halkan sutyorgott a fülébe. Somolyogtam, de nem vette észre senki. Mindössze tíz éves vagyok, de talán jobban látom a helyzetet, mint az itt jelen lévő vámpírok többsége. Mégsem szólok bele a „felnőttek” dolgába. Magamban gondolkodom, mint ahogyan szoktam. Jobb szabadon gondolkodni, ha nem vesz észre senki sem.  Unatkoztam, meglehetősen. Halk sóhaj szakadt ki a számból.

-         Azt  hiszem én most kimegyek levegőzni. – mondtam. – Ha megbocsátotok. – suttogtam, majd kisétáltam az ajtón.

A folyosón sétáltam. A sétálós tervemnek lőttek, ugyanis hétágra süt a nap. Felértem a felső toronyba a szobámba. Elhúztam a függönyt, és leültem a fotelbe. Ablakomból néztem Volterra egére, amin most egyetlen egy bolyhos felhő sem tartózkodott. Nem szoktam sokszor kint lenni, mert a mediterrán éghajlat miatt nagyon sokszor nem esik itt az eső, szóval általában bent ücsörgök a szobámban, olvasok, irogatok a naplómba, zenét hallgatok, laptopozok, tvzek, vagy beszélgetek az itteni barátnőimmel. Jóban vagyok Renataval, és Jane-nel. Furcsa, mert régen Jane nagyon kegyetlen, könyörtelen, és szadista volt. Most viszont megváltozott, nagyon megváltozott.  Szoktunk elmenni vásárolni is, pedig én annyira nem is vagyok oda a vásárlásért, de a közös beszélgetések, nevetések, néha-néha pletykálások sokkal jobbá teszik ezeket a napokat.

Sóhajtottam. Elővettem az Ipodomat, és az Emily Bronte, Az Üvöltő szelek című könyvét. Bedugtam a fülembe a fülhallgatót, és bekapcsoltam az Ipodot. Az egyik kedvenc számom ment, Pinktől a Sober. Tudom, hogy nem nagyon illik rám ez a szám, de nagyon szeretem. Alapjába véve Pink a kedvencem. Halkan dúdoltam az ütemes ritmust, majd énekelni kezdtem.

I don’t wanna be the girl who laughs the loudest
Or the girl who never wants to be alone
I don’t wanna be that call at 4 o’clock in the morning
‘Cause I’m the only one you know in the world that won’t be home

Aahh ahhh, the sun is blinding
Aahh ahhh I stayed up again
Oohh ooh, I am finding
That’s not the way I want my story to end

I’m safe up high
Nothing can touch me
But why do I feel this party’s over?
No pain Inside
You’re my protection
But how do I feel this good sober?

I don’t wanna be the girl who has to fill the silence
The quiet scares me ’cause it screams the truth
Please don’t tell me that we had that conversation
When I won’t remember, save your breath, ’cause what’s the use?

Aahh ahhh, the night is calling
And it whispers to me softly, come and play
Aahh ahhh, I am fallin’
But if I let myself go, I’m the only one to blame

I’m safe up high
Nothing can touch me
But why do I feel this party’s over? Wououoh
No pain inside
You’re like perfection
But how do I feel this good sober?

I’m comin’ down
Comin’ down
Comin’ down
Spinnin’ round
Spinnin’ round
Spinnin’ round
Looking for myself.. Sober

Comin’ down
Comin’ down
Comin’ down
Spinnin’ round
Spinnin’ round
Spinnin’ round
Looking for myself .. Sober

When it’s good, then it’s good, it’s so good, ’till it goes bad
Till you’re trying to find the you that you once had
I have hurt myself, cried,
Never again
Broken down in agony
And just trying to find a friend

I’m safe up high
Nothing can touch me
But why do I feel this party’s over?
No pain inside
You’re like perfection
But how do I feel this good sober?

I’m safe up high
Nothing can touch me
But why do I feel this party’s over?
No pain inside
You’re like perfection
But how do I feel this good sober?

How do I feel this good sober?

 - Szép a hangod...  – szólalt meg mögöttem egy hang. Megfagytam, mikor felismertem a hang tulajdonosát.  

Evermore 1.fejezet

Az 1.fejezet-et én (Chinty) hoztam, remélem mindenkinek elnyeri a teszését.Az már biztos hogy Waneeey hozza a következőt.De majd meglátjuk.A komi határ:3 komi.Ez szerintem nem sok hisze vagy 11 rendszeres olvasonk!Jó olvasást!

1.Viszont látás

(Bella szemszöge)

Édes apám meleg mosolya, csillogó szeme és kedves arca számomra megszokott volt.De amikor megtudta hogy a Románok egy csapat újszülött vámpírt hoztak létre a Volturi elpusztitására, tekintete fagyott volt, ajkain egy látszottak a kifelé nyuló fogaitól, szemei feketén csilogtak a dühtől akárcsak Marcusé és Aroé.A bácsikáim tekintete szinte már megszokottá vált, de apától ez nagyon ritka és félelmetes.
-Mit tehetünk?-kérdezte Marcus.
-Szerintem csak annyit hogy harcolunk!-mondta apa.-Erősebbek vagyunk!
-Itt nem ez a lényeg!-mondta Aro fejcsoválva.-Háborút bárorú követ és egyre csak fogyatkozunk!
-Talán ha segitséget kérünk...-kezdte apa.-...Carlise és családja biztos a rendelkezésünre áll majd!
-Talán, de mi a garancia hogy harcolni is akarnak?-kérdezte Marcus.
-Isabella, az lenne a legjobb ha te most a szobádba mennél!-suttogta anya a fülembe, mit sem törödve a melletünk épp vitázó királyokkal.Annyira utáltam amikor Isabellának hív, egyszűen képtelenek voltak apával felfogni hogy én a Bellát szeretem.Az Isabella olyan régies, viszont a Bella az  pont hozzám való.
-Rendben!-suttogtam vissza majd felmentem a szobámba.Vettem egy meleg fürdöt és hoszú percekig csak ásztattam magam.Ebbe a fürdöbe akár 4 ember/vámpír is elférne.A meleg víz, találkozott a testemből jövő forrósággal és tisztán látni lehetet a feljövő füstöt.A szívem egyenletlenül verdesett a helyén, és csak remélni tudtam hogy mihamarabb vége lesz ennek a napnak.
Kimásztam a vízből majd megtürölköztem, a hajamat pedig beszáritottam,teljesen biztosra mentem amikor ismét elindultam felelé, hogy beszélhessek anyával.
De amikor leértem anya éppen egy nem kis vezsekedést folytatott apa feleségével, akivel azóta sem vált el mióta megszülettem.Azt mondta egyszer ez nem meny ilyen egyszerűen, még akkor sem ha tiszta szívből szereti anyát.
-Gianna, meg kell értened!-mondta Sulpicia.Aro felesége is beszált a szóváltásba.
-De Isabella még nem állt le a nővekedésben!-mondta siron túli hangon.-Nincs még 10 éves sem, és máris úgy néz ki mint egy 18 éves tinédzer, ha nem töbnek!Amint betölti a 15-öt már egy öreg nyanya lesz.
Miútán végre felfogták hogy én is ott álok elhalgattak, apa pedig kitárta előttem a karját.De nem mozdultam, mert anyának igaza volt, végülis ha már nem bagyok sem ember, sem vámpír.Mert én mind a kettő vagyok egyszerre, megtehetnék hogy átváltoztatnak, de nem teszik.5 évem sincs hátra, és ez tény.Legalább annyit élhetnék aminnyeit egy ember, de nem.Azt hiszem már bele is törödtem.
-Igaza van Giannának!-mondta apa és csalodottan leeresztette a felém tárt kezét.-Nem fogom elhanya golni a lányomat.Tovább keresük a válszt, még akkor is ha kevesebben leszünk a Románok ellen.
-Pont ezért kellenek a Cullenek!-mondta elgondolkozva Aro.
-Gianna, szerelmem!-anya összerezent a szerelmem megnevezére és a modtohám is.Még mindig nem szokta meg, habár Ő a felesége mást szeret.-Felhivnád Carlise Cullen-t?És értesitenéd a halottakról?
-Persze, Caius!-monty anya majd már ott sem volt.
-Azt hiszem, felkéne késziteni a harcra a szolgáinkat, testvéreim.-mondta Aro, a szólga szolra felhuztam a számat.
-Igen!-mondta egyszerre apa és Marcus.
Leültem az apám mellet lévő székre, kezemet az ővébe helyeztem majd elgondolkoztam. Ismét a sráccal álmodtam, az arany szemű srccal akit még születésemkor láttam és őrökre bevéstem az arcát a fejembe és a szívembe...

(Edward szemszöge)

Amikor Carlise telefona megcsörent Alicenek látomása támadt és én mindent láttam.Aro, Marcus és Caius egy gyülésen vannak, beszélgetnek a Románokról és persze rólunk hogy talán segitenénk. Egy fenét...-gondoltam, de amikor megláttam az épp akkor betoppanó Isabellát a gondolat elszállt.Nagyon szép, nagy lány lett.Röpke 10 év allat.De azt nem tagadhatom hogy Ő akkor is szép volt amikor a kezemben tarthattam még kisgyerekként.A viszont látás pillanat csodálatos volt, habár Ő engem nem látott.Gianna szavai megiesztették Isabellát, és engem is. A gyors nővekedés...
Miútán carlise letette felénk fordult és én egyből rávágtam a gondolatomat.
-Mennyünk!
-Még el sem mondtam hogy mi a helyzett!-nevetett fel Carlise.-Gianna hivott és segitséget kért, vagyis két dolgot kért tőlünk.
-Nem csak a Román által létre hozott újszulött vámpírokról beszéltetek?-kérdeztem.-És persze arról hogy segitsünk!
-Nem!-válaszolta.De már ki is olvastam a gondolatai közül a választ.Gianna szeretné, ha mind eközben Carlise és én megfejtenénk Isabella gyors fejlödésének okát.Mert ha így folytatodik 15 évesen meghal...
-Értem!-mondtam.-Ebben is a segitségére leszünk!
-Már mint lesz egy kis bugyó?-kérdezte lelkesen Emmet.
-Az lesz!-válaszoltam komoran.-De én a másik próblémára jobban oda fogok figyelni!-valottam be majd felmentem a szobába és átöltöztem, mire lementem mindenki készen állt az indulásra.Alice még egy böröndött is szorongatott.
-Láttam hogy jól meg leszünk, Bellával!-mondta lelkesen.
-A neve Isabella!-mondtam de meg meg is bántam amikor láttam a látommását miszerint Bella megkér minket hogy szólitsuk Bellának...legalánn mi ha már a családja nem.
Felkuncogtam.És bekellet valjam hogy ez egy jól eső kuncogás volt.
-Még el kell intéznam valamit!-szólt közbe Carlise.-De ha gondoljátok induljatok el, nélkülem.
-Megvárunk!-döbta le a böröndött Alice, őt követően Rosali is azt tette.-Láttam!
-Kis idegesitő kobold vagy,hugi!-jegyeztük meg egyszerre Emmetel.

(Bella szemszöge)

Anya amikor visszajöt értesitett benünket hogy Carlise azt mondta még megbeszéli a családjával, de nagy esély van arra hogy eljönnek.De nekünk nem esélyek kellet, hanem az hogy el is jöjenek.
Édesapám ölelő karjaiban vert el az a rosz állom és jó mélyen elaludtam.A Románokkal álmodtam, a sráccal akit beloptam a szívembe, és magammal.És egy őreg nővel aki minden bizonnyal én voltam, 99% esély volt rá.Apa mély hangja rántott ki az álomból és ismeretlen illatokat éreztem, egyből szimatólni kezdtem.Nem is voltak olyan ismeretlenek, csak a tudatalattimban jöhettem rá hogy igen!Én már éreztem ehez hasonlót.
-Aro,Marcu,Caius!-halottam meg egy ismerős férfi hangot.-Olyan rég találkoztunk!
Amikor végig mérte a férfit elképedtem, mert én ismertem.Ebben biztos volt.Szőke kissé göndör fürtyei voltak, aranybarna szemei és nyugodt arca.Mellete egy sárgarépa színű hajú nő sétált és kellemes mosollyal az arcán. Mögöttük pedig még5 fiatal vámpír.Az egyiket felismertem, álmomból, azt hiszem. Amikor tekintetünk találkozott szinte teljesen nyugodt voltaam, szívem autómatikusan gyors fokozatra lépett.Apa meghalotta ezért a fülembe suttogot egy Ne félj!-t.Csak hogy én nem féltem, sött, boldog voltam. Kibujtam apa öléből és közelebb mentem majd anya mögé bújtam.A fiú olyan volt mint álmaim legmélyén.Bronzvöröségigérő kocos haj.Tökéletes arc, melyen egy édes féloldalas mosoly termült szét.A többi ,,gyerekről,, meg is feledkeztem.Csak őt néztem.
-Barátaim!-harsongta Aro.-Micsoda meglepetés.
-Csak neked!-morogtam kellemetleűl ,mire majdnem mindenki felnevetett.Apa egy figyelmeztető pillantást küldött felém.Miszerint ezt már megbeszéltük kislányom!-Bocsánat!
-Amint gianna értesitett jöttünk!-mondta a szőszi férfi.Bekéne mutatkozni, mindenkinek.Mindha olvastak volna a gondolataimba.-Azt hiszem itt nem ismer mindenki, mindket.-egy jelentöségteljes pillantás küldött felém.-A nevem Carlise!Ők itt a családom.A feleségem Esme.-mutatott a mellete álló nőre.-Ők itt pedig Alice, Rosali,Jasper Emmet és Edward.-Edward volt a srác az álmamból aki egy féloldalas mosolyt lövelt felém.Szó szerint.
Kissé meginogtam de amikor apára néztem egy szigorú pillantást kaptam.Idelye bemutatkozni!-gondoltam.
-A nevem Isabella Volturi!-mondtam.-De kérlek hivjatok Bellának...legalább ti.
Egy kisseb kuncogás jött fel a manó szerű lányból akit Alicenek hívnak és Edwardból.

Evermore Prólogus

Sziasztok!Én(Chinty) meghoztam nektek a Prológust ami sztem nem is olyan rosz!Ha minden igaz Waneeey írja meg nektek az 1.fejezet-et.Sok puszi és ha lehet, komizatok!

Prólogus

Gianna kinszenedések árán végre megszülte a gyermeket, akit már akkor szeretett amikor az megfogadnt. Caius eközben csodálattal bámulta szerelmét, aki most nem épp a legjobb pillanatában volt. Arcát vér boritotta és vörös volt a fájdalomtól és erőlködéstől. Mégis szerelmes pillantantássá változott amikor a lány ránézett.
-Szeretlek!-nyögte keserüen Caius.
Tudta hogy szerelme meg fog halni, ha most nem segitenek rajta, mindent Carlise Cullenre és fiára Edwardra bizott, habár magaszerette volna elvégezni az átváltoztatást.
-Készen álsz Gianna?-kérdezte Carlise lágy nyugott hangal.
-Először a kicsit....-lehelte.- kicsit szeretném látni!
-Edward!-az emlitett neve halatárra megrázkodott kezében a kisgyermekkel akinek szépsége felülmulhatatlan volt. Lány arca és szelid arccal nézte a kislányt aki nagyranyiló barna szemekkel koslatta.Isabella ajkai mosolyra huzodtak, kivillantva éles fogait.
-Már is!-mondta mosolyogva.-Itt van!
Isabella rámosolyogtt az anyára, aki szépsége láttán egyből Caiusra nézett. A férfi még mindig szerelmesen nézett rá, és amikor a kislányt nézte mindez szeretetté változott.
-Isabella!-csókolta meg kislányát.Ekkor azonban a kislány lányan beleharapott édesanya puha fehér bőrébe, az apa gyorsan cselekedett.
-Ezt nem szabad Isabella!-mordou fel a férfi, de hangjában érezhető volt a tanitás.Ezen a téren.
Edward egy nagy tüt adott apja kezébe.vámpír méreg volt, ami lehetővé tette hogy Gianna tovább éljen.A szívére célzott és a nő megrázkodott.A vámpírrá válás folyamata elkezdödött...