Egyszer azt hallottam, hogy a barátok olyanok, mint a tükrök. Az ember - kisebb-nagyobb mértékben - azokhoz vonzódik, akikben a saját személyiségjegyei tükröződnek vissza. Ugyanígy van az ellenségeinkkel is. És az én tükreim? Minél jobban nézegetem őket, annál inkább elvarázsolt kastélyban érzem magam.
,,Arra kérlek emlékezz rám, s ne felejtsd el ki bántott! Emlékezz rám, mikor fúj a szél emlékezz mikor minden véget ér, nézz rám, fogd meg a kezem szorítsd meg bátran míg lehunyom a szemem."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése