Evermore 3.fejezet

Sziasztok!Meghoztam a következő fejezet-et. Végre valahára:/Sajnálom, Waneeey és én (Chinty) teljesen elfeledkeztünk erről a blogról. Szóval ezer+1 bocsánat minden kedves olvasonknak és névtelen-nek. Mostantól sokkal tönször lesz Friss. Megigérhetem.Nincs komi határ de szeretnénk ha legalább 5-öt kapnánk! Amúgy köszönjük a 27 rendszeres olvasot. Nagyon hálásak vagyunk! Ha tudnátok mennyire:) Most pedig jó olvasást!

3.fejezet Remember Me

(Bella szemszöge)

Edward aranybarna szemeivel találtam szembe magam amikor a hang irányába fordultam. Kedvesen rá mosolyogtam majd elpirultam féloldalas mosolyától.

-Köszönöm!-suttogtam lesütött szemekkel.

-Bár az igazat megvallva nem ismerem ezt az előadot, vagy talán te magad találtad ki?-kérdezte kedvesen közeleb merészkedve hozzám.

-Nem!-mondtam.-Biztos nem ismered az előadót, itt Volterrában is csak egy személy ismeri.

-Valóban?-kérdezte kedvesen.-Azért tegyél próbára kedves, Bella.- a kedvesre csak még vörösebb lettem mint kellet volna de válaszoltam.

-Az egyik kedvencemet énekeltem!-mondtam.-Pinktől a Sober-t.

-Igazad volt!-mondta rám kacsintva.-Tényleg nem ismerem.

-Gondolom te a régi énekesekért vagy oda!-sóhajtottam amikor eszembe jutott Michael Jakson apa egyik nagy kedvence. Az édes anyám Lady Gagáért van oda, szinte ő is még az én koromba született, apa már lassan 3005 éves, és még nem vettem semmi ajándékot.-jutott eszembe.

-Nem  igazán az énekesekért!-mondta.-Inkább a zongora művészekért, vagy is a műveikért. Nem tudom kifejezni, de egyszerűen megnyugvást érzek miközben hallgatom...-arckifejezése kissé megváltozott témától eltérően folytatta.-Emlékszel rám, Bella?-kérdezte.

-Ezt meg hogy érted?-kérdeztem a falnak paszirozva testem amikor rettentő közel jött hozzám. Kezeit lágyan az állam alá csúsztatta majd megemelte majd mélyen a szemebe nézett.Közelsége egyrészt megrémisztett, mást rész észveszejtűl megterített vággyal.-Nem értelek!

-Ezek szerint nem!-sóhajtotta.-Pedig én igazán emlékszem rád!-suttogta.-10 éven keresztül éltél a gondolataim között, nem tudom miért. És amikor meg láttalak.Már egy tinédzser bőrébe bújva szét vetet a fájdalom hogy talán egy 5 éven belül megöregszel és meghalsz!

-Ezt sajnos magam is tudom!-leheltem. Megállíthatatlan növekedésem egyszerűen képtelen dolog. Apa és anya tekintete mindent elárul.Azt hogy mennyire fáj nekik mindez. És ugyanezt a csillogást véltek kivenni Edward aranybarna tekintetéből is.-Emlékszem rád!-rebegtem végül. Amikor megszülettem az ő csodálatos arca lebegett előttem legelőször, és eddig azt hittem ez az arc egy csodálatos álom. De nem lehetett álom, mert ha az az volt ekkor ez is csupán egy csodálatos álom.-Azt hittem csupán álmodom, azt hittem csupán az álmaimban szeretlek!-vallottam be eltűnődve.-Azt hittem te csak egy álombeli szerelem vagy amit minden éjszaka újra és- újra élek. azt hiszem életemben először azt hiszem ez az egész....az öregedés valahogy megállítható!

-Ha van rá mód, hogy örökké élhess én mindent megteszek!-mondta őszintén.-Miközben azért küzdök hogy kiüzzük a Románokat a földetekről keresem a módját hogy élhetsz tökéletes életet, Bella.

-Mégis miért?-kérdeztem váratlanul.

-Mert fontos vagy nekem!-lehelte bársonyos hangon.

-Ez talán elég lenne?-kérdeztem tovább.

-Ahogy te mondtad:Az álmaidban én voltam az akire vágytál az álombeli szerelem!-idézte szavaim értelmét.-Te mind ezt a gondolataimban jelentetted, kedves Bella.

(Edward szemszöge)

Minden áron rá akartam jönni arra mi is történik Bellával. Nem hinném hogy szerelmes vagyok, vagyis de. Vagyis igen. Első látásra beleszerettem, még akkor amikor kisg volt. ragyogó arcocskájába, pihe puha bőrébe.Arányos testébe...amit épp most néztem meg igazán közelről.

-Most mennem kell!-nyögtem vágyakozva.Elengedtem tűz forró állát majd elindultam kifelé-nem épp emberi tempóba- Bella szívverése megkétszereződött ahogy kiértem az ajtón, de lépteinek halk suhanását halva megfordultam és ismét vele találtam szembe magam.

-Mégis miért mész el?-kérdezte zaklatottan.-A romantikus filmekben a fiú midig itt csókolja meg a lány-t, mármint az előző testhelyzetünkbe.De te...

-Azt akarod hogy megcsókoljalak?-kérdeztem.Ő csak állt egy mit sem sejtő arckifejéssel ,szemei szinte hívogatóak voltak. Megindultam felé, kissé sietve majd megálltam előtte.Jobb kezemet a derekára helyeztem, míg a másikat meleg alá.Szemei csukva voltak amikor közel hajoltam hozzá hogy megcsókoljam. Meleg teste az enyémhezpréselödött ezzel felszántva minden eddig nem érzett pontomat. Ajkaink lányan egyesültem végül.Apró kezei felkeuztak az arcomra, és meleg cirogatásba kezdtek, mig a másik a polómat markolta görcsösen. Kiváncsi voltam milye filmeket is nézhet. Ha azokban már az első...második találkozás után csókot lopnak egymástól...Bár én  idős vagyok, és talán azért gondolkodok kiss másképp.Dacosan próbált közelebb jönni hozzám, pedig szinte már testünk eggyé olvadt. Nem zavartattam magam amikor izlelgtni kezdtem meleg édes anykait, vagy amikor ajkai már szinte az álát csókolta. Egyszerűen érzni akartam pihe-puha bőrének minden négyszetcentijét. Hihetetlen szükségletet éreztem rá. Hihetetlen érzések irányitottak.-Megigérem, halodd?Megigérem hogy rájövők hogy álhat le a nővekedésed!És akkor én leszek a legboldogabb.

-Edward.-susogta.

-Most mennem kell!-mondtam.Egyszerűen minden perc számitott, és amikor elhuzodtam tőle észre vettem a külöbséget.16 évesnek kinéző arcocskája egyre nőisebb volt, szép alakja egyszerűen tökéletsebb let.-Szia!-rebegtem majd kisliszoltam az épületból.Most nem követet.De nem is kellet...

Volterra falain kivül, teljesen hideg volt bár az én kemény hideg bőröm csak annyit érzet hogy eltünta meleg forróság mi Bella bőréből jött.

-Szeretlek, Bella!-susogtam magam elé.Pont ezért mindent meg kell tennem hogy tökéletes biztonságba  tudjam őt.